Budapest, Garam utca 4.
Bővebben:
Az Erzsébet Gőzmalom Részvénytársaság malma 1868-ban épült fel a Feldunasor 62. szám alatt a Victoria malom mellett. Későbbi címei: 1893-ban Felső Dunasor 20-21, majd Garam utca 4.
Az Erzsébet Gőzmalom Részvénytársaságot nagyobb részben terménykereskedők - Weiss B. A. Baumgarten I., Harkányi (Koppély) Frigyes, AdlerÁdám és fia, Herzfelder Lajos és Kohner Károly - részben pedig bankemberek, mint Hajós József, aki a Pesti Hazai Takarékpénztár igazgatója és egyben földbirtokos is volt, valamint gyárosok, mint Neuschloss Emil és Barber Ágoston alapították. A 600 000 forint alaptőkével létesült vállalat 2 kőőrlőjárattal és 20 hengerszékkel szerelte fel a malmot, amelynek termelőképessége 336 000 métermázsa volt. Az Erzsébet malom a nyolcadik és egyben az utolsó nagy malom volt, amelyet a Lipót-külvárosba telepítettek. Az alapítók közül ki kell emelni azt, hogy a földbirtokosok részint polgári származásúak, mint pl. Hajós József, Harkányi (Koppély) Frigyes, részint elpolgárosodott nemesi birtokosok, mint Cséry Lajos, Rudnyánszky Ferenc. Itt szerepeltek már a jövendő fináncoligarchia olyan tagjai, mint a Kohner, Neuschloss, Weiss, Herzog és a Herzfelder családok.
Az 1870-es években a malomban működött egy darab 450 lóerős gőzgép és 5 kazán. A gőzgép típusa a Wolf, ez az 1860-as évek fejlett típusa volt. A kazánok a korszak korszerű típusait képviselő Cornwall kazánok. 1872-ben a malomban 21 kőjárat és 20 hengerszék volt, de 1875-ben 20 kőjárat mellett már 32 hengerszék. Az Erzsébet malom teljesítőképességét tekintve a mai Újlipótváros földjén felépült malmok között az utolsó előtti volt, az utolsó pedig az Unió malom 280 000 mázsával. A munkások
száma 140 fő volt. Mechwart András az Erzsébet malom és a Haggenmacher Henrik által adott impulzus alapján konstruálta a gyűrűs tehermentesítésű kiőrlő hengerszéket, amelyet aztán nagyobb méretekben először az Unió és az Erzsébet malom helyezett üzembe.
Az Erzsébet gőzmalom berendezését 1878 és 1880 között alakították át a magyar őrlésre. A túltermelési válság idején a malmok részvényei nagyobb részben gazdát cseréltek, az alapítók közül egyesek tönkrementek, mások megszedték magukat. A tőzsdekrach és a hitelválság idején úgy változott meg a pénztőkék eloszlása, hogy az 1870-es évek második felében nagyrészt néhány kereskedő család kezében összpontosult. Az Erzsébet malom vezetőségében csak egyetlen jelentős pénztőkés maradt meg: Kohner Károly. 1895-ben kialakult a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank malomkonszernje, amelyhez az Első Budapesti Gőzmalom Részvénytársaság, az Erzsébet Malom Részvénytársaság és a Lujza Malom Részvénytársaság tartozott.
1895- ben kiadták az Erzsébet Gőzmalom Rt. módosított alapszabályait, amelyeket az 1895. évi április 30-án tartott rendkívüli közgyűlésen állapítottak meg. Hivatkoztak az 1868. évi első paragrafusra. E szerint
az 1868. évben alakult Erzsébet Gőzmalom Rt. célja: .....őrlő malmok gyári és kereskedelmi üzeme és
ezzel egybekötve gabonaneműek és őrlemények vétele és eladása. A társaság jogosítva van továbbá a budapesti Pannónia Gőzmalom Társaság részvényeit is megszerezni.” A módosított alapszabály 3. paragrafusa szerint a társaság székhelye Budapest. A társaság temesvári malma fióktelepet képez. A temesvári malomtelepet 1880-ban vette meg az Erzsébet Malom Rt. a Bánsági Malomipari Rt-től, ekkor emelték fel 1 500 darab új részvény kibocsátásával az alaptőkét a 150 000 forint vételár kiegyenlítésére 900 000 forintra. A módosított alapszabály 4. paragrafusa szerint a társaság alaptőkéje 1895-ben 1 350 000 forint volt, 6 750 darab egyenként 200 forintról és névre szóló 1-től 6 750. számig terjedő és teljesen befizetett részvény alapján. Tehát mindkét esetben 50 %-kal emelték meg az alaptőkét.
1896- ban az Erzsébet gőzmalom 35 szakmunkással és 428 napszámossal dolgoztatott. A gabonakivitele egész Európába, Brazíliába, Indiába, Ázsiába és Afrikába irányult. 1896-ban az évi termelés 1 350 000 métermázsa volt. A malomtársaság vagyona a Pannónia malom vagyonával gyarapodott. Az 1893-as mérlegkimutatás szerint a vagyon 3 134 812 forint volt, az 1895 december 31-i kimutatás szerint a vagyon 4 921 865 forint lett.
Az Erzsébet Gőzmalom Rt. címe 1909-ben: Kárpát utca 3-5. A temesvári fióktelepet 1909-ben önálló részvénytársasággá alakították át. 1909-ben a budapesti malomban 70 kőjárat és 80 hengerszék volt. Az évi termelés 2 200 000 métermázsa volt. Az 1908. évi őrlés adatai: 678 115 mázsa gabona, amelyből 551 240 mázsa liszt és 122 857 mázsa korpa készült. Az alaptőke 2 700 000 korona és pedig névre szóló 6 750 darab részvényben 400 korona befizetéssel. Az 1908 december 31-i mérleg nyereséget nem, csak veszteséget mutatott ki. Ez az összeg: 16 627111 korona. Az 1908. évi üzleti jelentés, amelyet kötelezően nyilvánosságra kellett hozni, felsorolta az okokat. Az előző évi rossz gabonatermés az év elején búzahiányt okozott, a magas árszínvonal mellett a sokkal olcsóbb árakkal rendelkező Ausztriába nem tudtak exportálni, emiatt az üzemkorlátozás az üzemköltséget „fölötte nyomasztó módon fokozta.” Mindezekből az első félévben tetemes veszteség keletkezett, a második félévben a kedvezőbbre fordult viszonyok között az addig jelentékeny veszteséget már majdnem behozták, mégsem állt módjukban budapesti telepeik teljes őrlőképességét kihasználni, mert „E” (Erzsébet) szárnyukat a nagy átalakításokhoz szükséges előmunkálatok keresztülvitele céljából üzemen kívül kellett tartani. Az őszi hónapok alatt csupán „P” (Pannónia) szárnyuk üzemére voltak utalva. Ezért változott meg a részvénytársaság címe. A jelentés szerint a Pannónia „nem lévén alkalmas az őrlési technika újabb vívmányainak a kihasználására, tudvalevőleg úgy az elérhető liszthozam, valamint a költségek tekintetében is mögötte áll a többi malmoknak és ebből az a kettős hátrány származott reánk nézve, hogy míg egyrészt a rossz üzletmenet idejében nagyobb veszteségeink voltak, mint más malmoknak, addig az ősszel beállott javult helyzet mellett azokkal szemben vissza kellett maradnunk”. Az évet a részvénytársaság 10 997 korona és 28 fillér veszteséggel zárta. A megoldást a jelentés ingatlaneladásokban és a temesvári malom különválásában jelölte meg az 1909. évben. Temesvári ingatlanából a malom már az 1908. évben eladott egy kis területet: a temesvári jobb Bégasor 13. szám alatti telekből egy 1 041 négyzetméter kiterjedésű részt 17 800 koronáért. A jelentés javasolja, hogy a Pannónia malom üzemét állítsák le, gépeit, épületanyagait értékesítsék, azután a volt Pannónia malom telekkönyvileg egyesített telkeit (1-41. számú telekre volt felosztva) hirdessék meg eladásra. Az egyik lehetséges vevő a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a Hazai Bank Rt. vezetésével egy „alkalmi egyesülés” lett volna. Az ajánlatuk telkenként 130 korona. „Az ajánlatokat 1909 március 30-án déli 12 óráig nyújthatják be a telkeket megvenni szándékozók.” A javaslatot elfogadta a közgyűlés. A Pannónia telkeket végül 1 242 000 koronáért adták el, a
vevő nevét nem tudjuk, de az Erzsébet Gőzmalom Rt. el nem adott telkén felépítendő bérház tervein csak a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank szerepel. Ez a bérház a jelenlegi Kárpát utca 7/b. számú épület.
Az 1910. évi üzleti jelentés felsorolta a nehézségeket. A külföldi gabona behozatala az előző évi rossz termés után, az olcsóbb nyersanyagot feldolgozó osztrák malmok termékeinek árleszorító hatása a magyar piacon, az eladhatatlan lisztmennyiség miatt őrlési üzemkorlátozás bevezetése, emiatt az őrlőképesség 50 %-os kihasználása. Mindez az üzemköltségeket megdrágította. Az új gabonatermés betakarítása után a munkások öt hétig tartó sztrájkja rezsiveszteséghez és a biztosan várt őrlési haszon elmaradásához vezetett. Október közepén eltört a gőzgép kondenz szivattyúja, ez egy hét üzemszünetet és megszorított üzemet okozott. Az elszenvedett károkat december végéig sem tudták ellensúlyozni, december hónapban ráadásul a többi helybeli malommal együtt a tervezett üzemkorlátozást úgy hajtották végre, hogy vasárnap nem üzemeltek a malmok. Az 1910 december 31-i mérleg nem elsősorban a konkrét számok feltüntetése miatt érdekes a számunkra, hanem itt jelentkezett az építési telkek tétel (59 652 korona) és a következő tétel: még nem esedékes vételári részlet Pannónia-telkekre (372 602 korona).
Az 1912. év üzleti jelentése újabb ingatlaneladásról tudósít: a temesvári Bégasor 13. szám alatt fekvő telkekből eladtak egy 317,2 négyszögöl kiterjedésű parcellát 34 892 koronáért. A jelentés megemlíti, hogy a lisztraktárt bővíteni kellett egy négyemeletes toldaléképülettel, a tárgyévben pedig a már meglévő kétemeletes lisztraktárat négyemeletessé szándékoznak felépíteni. Az 1912. év december 31-i mérlegében van egy, a Kárpát utca 7/b. számú ház történetét kutató számára érdekes tétel: a lakházszámla. Ez 30 660 korona. Ez annyit jelent, hogy az 1910 február 9-én jóváhagyott bérház építési tervei az 1911. év végére teljesen megvalósultak. 1912-ben már beköltözhettek a lakók a házba. A következő évi (1913) lakházszámla ugyanis egy teljes év számlája. A két összeg megegyezik.
Az 1913. évi üzleti jelentés az olcsóbb csehországi liszt szerepét említette, amely a magyar liszt exportálását megnehezítette a Monarchia nagy részébe. Emiatt év elején üzemkorlátozást, majd üzemszüntetést vezettek be, de az új gabona mennyisége és minősége az esőzések miatt olyan rossz volt, hogy a liszthozam és az őrlési eredmény tetemesen rosszabbodott.
Az 1914. évi mérlegben az építési telkek tétel 60 252 korona, ez több, mint az előző évi, de a lakházszámla változatlanul 30660 korona. Az 1914. évi üzleti jelentés beszámolt az Erzsébet Gőzmalom Társaság malomtelepén
keletkezett tűzről és a károkról. „A lefolyt évi üzleteredményről beszámolván, fájdalommal jelentjük, hogy malomépületünk 1914 szeptember hó 19-én délben, eddig kiderítetlen okokból kigyulladt és a szomszédos koptatóval és zsákraktárral együtt néhány óra alatt elpusztult. A malom 1868-ban épült, eleinte napi 1 200 métermázsa őrlőképességgel; az idők folyamán állandóan fejlődött, s leégésekor napi 3 500 métermázsa teljesítőképességű volt. Az elmúlt év tavaszán rekonstruáltuk - annak költségeit ez idei mérlegünkben már elszámoltuk - és ezáltal malmunk technikailag a tökélynek oly fokát érte el, hogy egy további sikeres működésnek teljes garanciáját nyújtotta. Ezt a tűzkatasztrófa, sajnos, meghiúsította. Tűzbiztonsági készültségünknek és a városi tűzoltóság erélyes munkájának köszönhető, hogy a lángok csak a fent említett épületeket érhették és hogy a telepünknek kétharmadát képező irodákat, lakó-, kazán- és gépházakat, műhelyeket, elevátort, szállítóberendezéseket, lisztraktárt és gabonaszilost szerencsésen megmenthettük.” Mivel a tűzkárra volt biztosítása a malomnak, a kár megtérítése mellett a részvénytársaság a következő évben a malmot a legrövidebb időn belül újra fel akarta építtetni, és valószínűleg már az őszi idényben újra megindítani az üzemet.
A szép tervek ellenére az Erzsébet Gőzmalom Részvénytársaság külső lipótvárosi malomüzemének a története 1915-ben befejeződött. Az Első Budapesti Gőzmalom Részvénytársaság és az Erzsébet Gőzmalom Részvénytársaság szerződést kötött; ennek alapján elcseréltek két malomtelepet. Az Első Budapesti Gőzmalom Részvénytársaság Zsigmond utca 55. szám alatt működő malomtelepére költözött az Erzsébet Gőzmalom Részvénytársaság. A budai malomtelep helyett az Első Budapesti Gőzmalom Részvénytársaság megkapta a Garam utca 4. szám alatti telket, ahol teljesen új malomtelepet épített a leégett malomépületek helyén. Az új malomtelep 1916 októberében kezdett üzemelni.
Az Erzsébet Gőzmalom Részvénytársaság 1926-ig létezett önállóan, addig Budán folyt a termelés az említett malomtelepen. Önállósága 1926 április 24-én szűnt meg, mivel az Első Budapesti Gőzmalom Részvénytársaság több más malomtársasággal együtt magába olvasztotta. A budai malom ezután az Első Budapesti Gőzmalom Részvénytársaság egyik üzemeként folytatta a termelést.
A mai Újlipótváros területén maradt az egyetlen tárgyi emlék, az egykori híres Erzsébet Gőzmalom Részvénytársasággal kapcsolatban: ez a ma Kárpát utca 7/b. számú lakóház. 1915 után a malomtelep-csere ellenére ez az ingatlan megmaradt az Erzsébet Gőzmalom Részvénytársaság tulajdonában 1926-ig. Az említett bérházat nyugdíjalapi bérházként működtették. A malomtársaság 1918. évi mérlegében már szerepelt a nyugdíjalap és a nyugdíjalapí bérház is. Ebben az évben ez az összeg 252 359 korona volt. A bérházat a híres építész, Wellisch Alfréd tervezte szecessziós stílusban. Sajnálatos módon az 1970-es években végzett tatarozás során megfosztották az eredeti homlokzat díszeitől, például az oromzati díszektől az utcai frontokon és a tölgyfakaputól. Megmaradtak azonban a ház belsejében található különleges kovácsoltvas lépcsőházi és folyosói korlátok. Az épület a XX. század elejének polgári életviszonyai, igényei szerint épült. Az első emeleten adott időszakban a részvénytársaság irodái működtek. Ezt bizonyítja a központi fűtés léte, az egykori piros szőnyeget leszorító bilincsek a főlépcsőházban az első emeletig és a portásfülke.